2011. 10. 25. 

Egyes budapesti férfi ismerőseim szerint a tojás olyan, mint a konzerv. Hűtés nélkül eláll és nem romlik meg akár évekig. Amint ezt meghallottam az úriember szájából, vidéki, gyomrára igen igényes nőként gyorstalpalót kellett tartanom, nehogy szalmonella mérgezésben hagyjon itt bennünket szeretett barátom. [Ez persze hetven fokban volt, nyár derekán, de ma már tudom, hogy tojás-tárolás ügyében eltérő nézeteket vallanak egyesek. -mai bejegyzés]

2011.06.27.

Avagy okosságok és butaságok a korlátlan zabálásról

Az első hibát a nő ott követi el egy óljukenít vacsorára indulva, hogy tesseni akarva a Világnak - és nem utolsó sorban élete párjának -, belebújik a legszexisebb, legszűkebb mini ruciba és az úgyis olyan ritkán hordott magassarkúba. Hiszen kimozdulunk itthonról és nem kell főzni, mosogatni!

2011.07.25.

Shirley Maclaine szerint nagyot változott a világ: régen a lányok úgy főztek, mint az anyjuk, ma meg úgy isznak, mint az apjuk. S bár vannak családok, ahol ezen minta követhetetlen lenne, az idézeten minden alkalommal jót röhögök.
Kevés olyan népet, népcsoportot ismerek nemtől és korosztálytól függetlenül, akik annyi valós okot tudnának produkálni a poháremelgetésre, mint a magyarok. Az okok az ünneptől a búsuláson át húzódnak és olykor egy szimpla péntek is elegendő, de ittam én már új frizurára is.
A napokban egyszerű, hétköznapi sörözéshez is érkezett hozzám facebook event. Hiába, haladni kell a korral. Amire viszont minden körülmények között és a nap bármely szakában lehet ivócimborát találni - nem is egyet - az a szakítós ivás.
Pontosabban fogalmazva az ivás, szakítás után.

2011.07.13.

A nagymamák kedvenc ütőkártyája pasizós témában: A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Dobjuk el egy pillanatra emancipálódott énünket, mi 21. századi, Szex és New Yorkon nevelkedett nők és tegyük a kezünket a szívünkre, igazán boldogok vagyunk, ha A férfi szeretve fogyasztja, amit főztünk. S bár fiús anyák főztjéhez az egyszeri barátnőé még nehezen, a kedves feleség készítette étkek bőven hasonlíthatóak. De a feleség „üzemmódnak” is voltak előzményei!

A terápiás főzés pontosan ott kezdődik, hogy délután kettőkor ülök a fotelban és már egy órája azon gondolkodom, hogy mit ennék ebédre. Hová menjek, mit rendeljek. Jó lenne már húst enni, mégis vasárnap van. Akkor eszembe jut, hogy a főzés gazdaságosabb lenne és terápiás is. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy kikapcsoljam az Agymenők aktuális részét, amiben jegyzem meg állandóan esznek és mindig valami zöldséges, salátás finomságot, én meg nem tudok olyan rendelős helyről, ami ugyanazt hozná, vagy olyan jól néznének ki a kaják. 

2011.07.26.

Szilárd meggyőződésem, hogy előző életemben (már ha volt ilyen) egy olasz tenger partján éltem, egy munkás férfi dolgos nejeként. Ezt a messzemenő következtetést abból vontam le, hogy minden körülmények között tudok tésztát, tengeri herkentyűket és paradicsomot enni. Bármilyen elkészítési formában. Főve, sütve, töltve, rakottan, pároltan, hússal, zöldséggel, hallal…