2011.08.17.

Amikor az ember nyaralni megy bizonyos szempontokat szem előtt tart. Mondjuk, hogy beszél-e az adott ország nyelvén, vagy mit akar ott megnézni, vagy, hogy lehet-e ott valamely szenvedélyének hódolni. Az én szenvedélyem ebben az esetben a hedonizmus volt. Nyugalom, jó kaja, jó hangulat, napsütés, szeretet, béke. Fontos volt a rokonok meglátogatása és szíves vendégszeretete is.
Mallorca. Magával ragadó spanyol sziget hegyekkel, homokkal, tengerparttal és persze rengeteg TAPAS-sal.
Nekem Mallorca az ali oli, a gambas, a chipirones, a jamón serrano és a cafe con leche hazája. A spanyol mentalitás már önmagában lenyűgöz, de étkezési kultúrájukkal egy életre belopták magukat a szívembe. A napfény és az éghajlatuk, földrajzi helyzetük olyan gasztronómiai világot varázsolt nekik, amit nagyon irigyelek. Kint tartózkodásom alatt halat ettem tengeri herkentyűvel és a legszínesebb salátákkal. S bár az éttermek kínálatai is elképesztőek voltak. Azok a különleges házi vacsorák, amelyeket unokanővérem varázsolt az asztalra egyetlen étterem menüjével sem értek fel, hiszen bele párolta, főzte, sütötte a lelkét is.

2011. 08. 25. 

Ötvenkét fok van odakint. Árnyékban, nem pálinkában. Az aszfalton tükörtojást lehetne sütni. Egyszer nagyon kipróbálnám. A gőzölgő budapestiek vízosztástól vízosztásig élik túl a beton sivatagot. Visszamenekülök a lakásba és hatalmas vízre gondolok, és arra a kis ventilátorra, amely immár ötödik éve keveri nekem a meleg levegőt.Ülök a hatalmas melegben és mozdulni sem tudok. Szomjas és éhes vagyok egyszerre és képtelen vagyok a helyváltoztatásra. Egyedül a távirányítóval és a ventilátorral kontaktálok. Az éhség kezd eluralkodni rajtam, úgy látszik emberi hőfokra hűltem... Lustaságom olyan mértékben irányít már, hogy a vacsora készítése helyett a főzős csatornákat kattintgatok.
Nyilván valamelyik filmtörténetben jártas ismerősöm pontosan meg tudná mondani, de nekem fogalmam sincsen, hogy ki találta ki és mikor a főzős műsorokat, de biztosan irtózatosan gazdag leszármazottjai vannak. Gyümölcstál Juditot is rajongva imádják, hiszen úgy beszél az egyszerű rántásról, mintha egy 18-as karikás filmet kommentálna. Ne is beszéljünk Nigella Lawsonról, aki miért nem hízott még végzetesen el azoktól a kajáktól, amiket elkészít? Aztán ott van a botrányhős szakácsunk, akiért az asszonyok az ajtócsapkodást is eltűrnék… Lázárunk. Az ő előadásmódja inkább volt szórakoztató, mint szakmai. És persze értem én, hogy pucér szakács, de akkor miért nem??

A nagymamámnál fogyasztott ételek ízét még ma is érzem a számban, pedig sajnos már több éve nem főz nekünk. A masinában készült krumpli illata, vagy a zománcos tepsiben pirított sztrapacska íze és a mazsolás túrós lepény látványa beleégett az emlékezetembe. Mégis a legkedvesebb szertartásom a mami konyhájából az ébredés utáni étkezés volt. Falusi konyhában a masina mellett kis széken ültem. Egy hokedli volt az asztalom. Csak az én helyem. Azokat a volánbusz szponzorálta színes buszos tányérokat már sehol sem lehet beszerezni. Nem is értem honnan voltak a családnak volános tányérjai. Vissza a reggelihez. Szóval a tízórai reggelim a következőképpen nézett ki: a buszos tányér közepén egy szolid rántotta, inkább fiatal volt, mint öreg (a fiatal rántotta a folyósabb, az öreg a keményebb), a rántotta kupac körbe rakva katonára vágott kenyérrel, a kenyerek között a kertből szedett paradicsom szeletek. Nagymamám értett a tálaláshoz. Igazán cukrozott tea vagy főzött tejeskávé dukált hozzá. Az útmutatás így hangzott a tízórai reggelimhez: Egy falat rántotta, egy katona kenyér, egy paradicsom, egy korty tea. Betartottam az utasítást. S a következő mondást is ebben a házban tanultam: Reggelizz, mint király, ebédelj, mint polgár, vacsorázz, mint koldus!

Az úgy történt, hogy 2005-ben blogolni kezdtem, akkor még ilyen saját érzésekről,meg ilyenekről. Azóta is nyomom a műfajt, sajnos nem rendszeresen, de időközben kiköltöztem a koliból és mániákusan főzni kezdtem, amit ki is díszítek és agyon is fotózok. Pinteresten, Instán kezdtem, megosztottam minden kaját facebookon, ahogy kell, ahogy a Punnay is megénekli, pedig senkit nem érdekelt, hogy mit eszem...aztán mégis. Mi az, hogyan készült,stb. Az egyik Insta megosztás után egy kedves fotós ismerősöm megkérdezte mikor indítok foodblogot. Mondom akkor most. 

Pöttyös abroszra, tányérra fel! 

hashtag #selymeskitchen #haddfőzzekmamagamnak