Hadd főzzek ma magamnak!

Tányérok a pöttyös abroszon.

Ízek, imák, paradicsomos tészta

2017. július 23. 13:36 - selymeskitchen

Terápia a konyhában

Hogy is kezdjek hozzá? 

Igazán ösztönlény vagyok, elsődlegesen mozgat a Maslow-piramis alja, annak is inkább az élvezeti része. Mindenféle gasro blogokat, facebook oldalakat, insta történeteket követek. Világevő paradicsomos tésztáját már napokkal ezelőtt elém sodorta a hírfolyamok bonyolult algoritmusa. A fejemben volt, hogy el kell készítenem valamikor. A paradicsomot imádom, a tésztát imádom, egyre jobban szeretek a cikkben megfogalmazott egyszerűséggel finom ételeket készíteni. Nem akarom magam fényezni, de bármi, amit tésztából készítek az isteni lesz. A hétvégém érzelmi hullámvasút lett, ilyenkor általában nincs étvágyam. Semmit nem ennék, de azért éhes vagyok, de nem megy le egy falat sem. Gondolkodom, agyalok és koncepciókat gyártok, meg elméleteket visszamenőleg is. Természetesen teljesen feleslegesen, mert visszamenőleg nem tudok megváltoztatni semmit és nem is bántam meg semmit. Azt hiszem Vámostól tanultam, hogy az írás jó terápia, de hát már hónapok óta egy sort se, pedig segítene. Persze az írás, de az én személyes terápiám a víz és a főzés, valami varázslat a konyhában.

Érzelmekkel nem vitatkozunk. Újratervezünk, élvezzük a tanultakat, imádkozunk, tudomásul veszünk és szárazon tartjuk a puskaport, mert ki tudja mit hozhat az élet. Új barátokat, új történeteket, új kihívásokat, önismeretet és ízeket, új ízeket, meg egy tál isteni paradicsomos tésztát.

Világevő, köszönöm, hogy a recepted a terapeutám lett. 

Mosolygós vasárnap reggel a Szimpla piacon. Jóbarát, beszélgetés, kávé. Beszerzés: Fekete, paprika, sárga és koktél paradicsomok. Friss, óriás bazsalikom csokor. Otthon van fokhagyma és jó minőségű tészta. Nagyon egyszerű, nagyon finom és nagyon színes és ízes. Elkészítésének minden pillanatát élveztem. A paradicsom felkockázását, a színeit, a bazsalikom illatát. Jó lett volna koriandert is találni hazafelé, de a Dubaiban nem volt és végül is szereztem szegények korianderét, azaz petrezselymet. Ha ló nincs, szamár is jó elven. Szép párhuzam. :) Már csak ezért is jó ez a terápiás főzés. 

Nem tudtam mindet megenni. Marad vacsorára, bár ez igazán frissen jó, de nagyon boldog lettem tőle. Meg attól is, hogy megírhattam. 

Képek. 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://selymeskitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr1712682349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása