Vannak olyan ételek az életemben, amiket konkrét eseményekhez tudok kötni.
Ha megérzem az ízeket a számban, akkor eszembe jutnak az emlékek.
A Lecsóban az ételkritikust így lehetett megnyerni egy Ratatouille-val.
Néhány ilyen étel a teljesség igénye nélkül, amitől egész jelenetek,
színes képkockák jutnak eszembe:Az odakapott sztrapacska, amit nagymamám a masinán pirított,
szalonnával, tejföllel, egy pillanatra Ipolytarnóc Kossuth utcájában ülök a sarokban.
A madártej, és a húsos zöld paprika egyértelműen Kalondához köt, a fóliasátor illatát máig érzem és
azt a fülledt, párás levegőt, ami körülvett. A Pho levesről mindig a koncert fog eszembe jutni, a szusiról az a negyven maki, amit tekertünk egyszer családilag. Bármilyen krémről (tojás, padlizsán, hús, gomba, sajt) Beus barátnőmék és a régi munkahelyi ünnepek. A rántott halról általában a karácsony ugrik be. 

A mai salátát egy szülinapi hajnalon szerettem meg. Biztosan eszembe fog jutni mindig az a hajnal, ha újra elkészítem.
Kincső salátája. Így neveztem el, Tőle tanultam. Tőle kértem el a raceptet.
Tészta, koktélparadicsom, aszalt paradicsom, fekete olajbogyó, bébi spenót és gránátalma.
A színei, az íze összehasonlíthatatlan. Izgalmas.
Próbáljátok ki! Színes tésztával még jobb.
Egészségetekre!